Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Lk 15,11-32.
SOSEM TÚL KÉSŐ
Megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (1Kor 6,11)
Lelkigondozói szolgálatom részeként a helyi kórházban az egyik alkalommal egy idős asszony ágyához hívtak. Amikor megérkeztem, gyötrődve kiáltozott Jézus után, majd felém. Agyvérzéssel diagnosztizálták, halálfélelmei voltak, és attól rettegett, hogy nem fog a mennybe jutni. Amikor a félelmei okáról kérdeztem, azt válaszolta, hogy túl nagyok a bűnei.
Emlékeztettem őt a tékozló fiú példázatára és arra, hogyan vár minket vissza tárt karokkal a Mennyei Atyánk. Azt mondta, attól fél, már túl késő. Biztattam, hogyha Jézus meg tudott bocsátani a kereszten mellette függő latornak, ugyanez igaz ránk nézve is. Ezután együtt imádkoztunk, és úgy tűnt, nagy békesség szállt rá. Amikor másnap reggel újra meglátogattam, megragadta a kezemet, és azt mondta, tudja, hogy bűnei megbocsáttattak, és Isten visszafogadta.
Bármilyen bűnöket követtünk is el, és hogy először jövünk-e Krisztushoz, vagy a tékozló fiúhoz hasonlóan újra visszatérünk Istenhez, nem kell attól félnünk, hogy a bűneink túl nagyok ahhoz, hogy ő megbocsásson. Mennyei Atyánk elé járulhatunk, és tudhatjuk, hogy ő irgalmas, és tárt karokkal fogad.
Imádság: Atyánk, kérünk, segíts nyitottnak lennünk szereteted és bocsánatod elfogadására! Ámen.
Soha nem késő Isten bocsánatát keresni.
Scott Martin (New Jersey, USA)
