Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
1Kor 12,14-26.
MINDEN ADOTTSÁG SZÁMÍT
Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül, vele együtt örül valamennyi. (1Kor 12,26)
Miután megoperálták a nagylábujjamat, segítséggel tudtam csak járni, és hetekig tartott a felépülésem. Az egész életem a lábujjam és a gyógyulásom körül forgott. Sosem mondtam azelőtt a barátaimnak, hogy "hadd mutassam meg neked a csodálatos lábujjamat! Akkora segítség nekem minden nap!" De ezután a tapasztalat után felértékelődött bennem a jelentősége.
Ezután elgondolkodtam a Krisztus testének, az egyháznak a tagjain. Néhányan fontos feladatokat végeznek, munkájuk mégis észrevétlen marad. Gondolok itt a szerkesztőkre, akik az írók munkáját átláthatóbbá teszik, azokra, akik csendben imádkoznak másokért és a gondnokokra, akik a templomot minden héten befogadó képessé varázsolják a bibliaórákra és istentiszteletekre. A lista folytatódhatna. Milyen gyakran állunk meg, hogy elismerjük egymás szolgálatát és bátorítsuk egymást? Pál emlékeztet minket, hogyha az egyik tag szenved, mind szenvedünk; és ha az egyik tagnak öröme van, mind együtt örülünk.
Ha valakinek a keresztény családunkban bánata van, támogathatjuk és bátoríthatjuk. Amikor egymással törődünk és értékeljük egymást, az örömre ad okot.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy meglássuk és értékeljük egymás értékeit! Ámen.
Ma köszönetet mondok valakinek a szolgálatáért.
Linda Neff (Ontario, Kanada)
