Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam! De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, URam! A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, URam! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmes dolgokat vitt véghez, amikor kiűzött nemzeteket és isteneket a nép elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, URam, az Istenük lettél. Most azért, URam Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráelnek az Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. Te, ó Seregek URa, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. Valóban, Uram, ó, URam, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, URam! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!
2Sám 7,18-29.
ELÉGEDETTNEK LENNI
Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? (2Sám 7,18)
Hálás vagyok, hogy a világ egyik leggyönyörűbb részén élhetek. Tavak, folyók, tengerpartok és hegyek, mind-mind csak rövid autóútnyira vannak tőlem. Gyakran fotózom a vadvilágot, az oroszlánfókákat, a fehérfejű rétisasokat és szarvasokat.
De egyik reggel elfogott az irigység, mert vannak, akik olyan egzotikus helyekre utazhatnak, ahol még sosem jártam. Eldöntöttem, hogy több időt fordítok bibliaolvasásra, mert tudtam, hogy Isten arra biztat, legyek elégedett a világnak azon sarkával, ahol élek. Elhessegettem magamtól a más szép helyek utáni sóvárgást, és helyette inkább kinyitottam a Bibliát.
Dávid imáját olvastam az alázatról és az ígéretről, hogy az Úr mindig meg fog emlékezni családjáról, és rájöttem, milyen bolondság a földi dolgok után sóvárogni. Dávidhoz hasonlóan mindazok, akik az Úrban bíznak, örökkévaló életet nyernek Isten országában. Eszembe jutott, hogy a földi dolgokhoz képest mennyivel fontosabbak a mennyeiek. A menny örökkévaló tengerpartjai mennyivel lélegzetelállítóbbak lesznek minden egzotikus tájnál, melyet itt a földön valaha is láthatunk.
Imádság: Istenünk, köszönjük a világ szépségét, amelyben élhetünk. Segíts emlékeznünk, hogy a mennyei öröm minden földi örömöt messze felülmúl. Ámen.
Ha megkörnyékez az elégedetlenség, Isten igéje bátorítást nyújt.
Wendy L. Macdonald (Brit Columbia, Kanada)
