Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.
Róm 6,1-13.
KIDOBÁLNI A SZEMETET
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. (Róm 6,12)
Körülbelül hetven ember dolgozott a kérlelhetetlen forrósággal tűző napon egy takarítási akcióban az erősen elszennyezett mangrove erdő mocsarában. Amikor egy rövid szünetet tartottunk, megkérdeztem Nicolást, csapatunk egy fiatal tagját, mi az eddigi tapasztalata. "Először kellemetlen és visszataszító volt" - válaszolta. "Amint azonban hozzászoktam a bűzhöz és a szeméthez, képes voltam felszedni a legundorítóbb dolgokat is. Végül is a körülöttünk lévő szemét olyan, mint a szívünkben uralkodó bűn".
A megjegyzése arra emlékeztet, milyen könnyen hozzászokunk saját bűneinkhez és rossz cselekedeteinkhez. Amikor a bűn vagy a vétek kényelmetlenné válik számunkra, undort kelt bennünk. Ha azonban semmit nem teszünk ellene, lassanként enyhül a lelkiismeretünkre gyakorolt hatása. Végül hozzászokunk, vagy életünk hátralévő részében csak panaszkodunk, abban a meggyőződésben, hogy nem tehetünk semmit ellene. Nicolás helyzetértékelése világosan rávilágít arra, hogy ideje kivetnünk a sok szemetet és összevisszaságot a szívünkből, és menedéket keresnünk Krisztusnál, aki meg tud szabadítani bűneinktől, és megújíthatja lelkünket.
Imádság: Teremtő Istenünk, tisztítsd meg lelkünket és tégy képessé arra, hogy igazságod fényében éljünk! Ámen.
Fel akarom ismerni bűneimet, és megbánni, hogy Isten dicsőségére élhessek.
Perla Iveth Murillo Zapata (Kolumbia)
