Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Lk 10,25-37.
KIÁLLÁS MÁSOK MELLETT
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. (Mt 7,12)
Egyik nap az iskolában megláttam, hogy az osztálytársaim bántalmaztak egy lányt az osztályunkban. Bandába verődtek ellene, és igazán durva dolgokat mondtak rá. Úgy tűnt, hogy szegény lány a sírás határán van. De ahelyett, hogy megvédtem volna, odébb sétálva hagytam, hogy védje meg saját magát. Támogatást nyújthattam volna neki, de csak magamra gondoltam, és elhatároztam, hogy nem avatkozom bele.
Később arra gondoltam, ha valaki nekem mondaná azokat a csúnya dolgokat, csalódott és mélyen megbántott lennék. Ha pedig valaki gondolna a megsegítésemre, mit sem érne, ha ezt csak gondolatban tenné.
Legközelebb, amikor újra gúnyt űztek belőle, odaléptem, és felszólítottam őket, hogy hagyják abba. Néhány barátom is odajött, hogy megvédjük a lányt. Kivittük a gúnyolódók köréből, és megkérdeztük, minden rendben van-e. Kiderült, hogy igen nehéz időszakot él meg, és már az öngyilkosságra gondolt.
Végül a kötekedők békén hagyták. Közben ez a lány jó barátnőm lett, és lassan visszanyerte önbecsülését. Aznap megtanultam, hogy egy kis cselekedet, mint kiállni valaki mellett, nagy változást jelenthet.
Imádság: Urunk, segíts kiállnunk másokért, és úgy bánni velük, ahogyan azt magunknak is kívánnánk! Ámen.
Isten mindenkit szeret, és én is így akarok tenni.
Rebecca Auger (Észak-Karolina, USA)
