A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Lk 15,1-3.11-32.
KÉT TESTVÉR
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,32)
Mint idősebb báty, mindig azt éreztem, hogy a tékozló fiú történetében igazságtalanul kezelik az idősebb testvért. Számomra a kifogásai indokoltak. Biztos vagyok benne, hogy részben azért volt ez az érzésem, mert hasonló az én kapcsolatom is az öcsémmel. Mindig én voltam a felelős, kötelességtudó, szófogadó gyerek. Ő volt a pazarló életet élő, aki lelépett otthonról, és kétes elemekkel lógott. Egyszer kölcsönadtam neki az öreg autómat, mert megsajnáltam. Ő eladta, és a pénzt olyan dolgokra költötte, amikről nem szeretnék tudni.
De ahogy a példázatban is, az öcsém végül megtalálta önmagát és hazatért, szó szerint és képletesen is. Több, mint egy évtizede gyógyult alkoholista, és számos sorstársát mentorálja.
Jézus példázata a feltétel nélküli szeretetről szól. Isten nem utasít el minket elfecsérelt életünk vagy megbocsáthatatlan tetteink miatt. Isten mindkettőt szereti, a tékozlót és az önteltet is. Nem tudjuk meg, hogy hogyan reagált az idősebb testvér apja szeretetre hívó kérésére. De Isten arra hív, hogy gondolkozzunk el, mi hogyan reagálnánk.
Imádság: Urunk, amikor elmenekülünk jelenlétedből, hívj minket vissza! Krisztus nevében kérünk. Ámen.
Függetlenül attól, hogy tékozló vagy öntelt vagyok, Isten szeret.
Michael A. Macdonald (Észak-Karolina, USA)
