2020. szeptember 1. kedd

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

2Kor 12,1-10.

ERŐ AZ ERŐTLENSÉGBEN

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)

Nővérként dolgoztam a mindig zsúfolt sebészeti-onkológiai osztályon. Teljesen kimerülve, leroskadtam egy padra a kórházkápolnában, és csak meredtem a sarokasztalon lévő gyertyákra. Az egyik igen halványan pislákolt. Uram, hogyan fogom túlélni ezt a műszakot? - fohászkodtam. Olyannak érzem magam, mint ez a gyertya, amely már alig pislákol. Majd a fenti igevers suhant át gondolatomon, vigasztalást nyújtva. Gyengeségünk Isten együttérzését váltja ki, nem pedig ítéletét.
A zsebembe nyúltam egy tollért, hogy gyorsan lejegyezzem gondolataimat, s közben kezembe akadt egy gumikesztyű. Milyen haszontalannak tűnt önmagában! Majd felemeltem a jobb kezemet, és eltűnődve nézegettem az erős inakat, és beledugtam a kék kesztyűbe. Az élettelen anyag most formával és erővel telt meg. Amint kinyitottam és összecsuktam kesztyűs öklömet, Isten emlékeztetett, hogy "mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít" (Fil 4,13). Abban a bizonyosságban hagytam el a kápolnát, hogy Isten ereje, és nem a gyengeségem fog uralkodni bennem.
Isten nem azt kéri tőlünk, hogy magunktól legyünk erősek. Azt várja, hogy imádkozzunk, és higgyük, hogy az ő ereje van velünk. Bízhatunk abban, hogy Isten betölt, és felkészít minden feladatra, amelyet a nap hoz.

Imádság: Urunk, köszönjük Szentlelked jelenlétét, és a mai napon is bennünk lévő erődet. Ámen.

Amikor gyenge vagyok, erőt lelhetek Isten hatalmában.
Dee Aspin (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ONKOLÓGIÁN DOLGOZÓ NŐVÉREKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2020 Szeptember
Ke Sze Cs Szo Va
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek