"Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."
Jn 14,12-14.
MEGHÍVÁS ISTENTŐL
Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. (Jn 14,13)
23 évesen hozzámentem egy férfihoz, aki nem volt keresztény. Iskolafenntartóként nagyon elfoglalt életet éltünk. Ez idő alatt folyamatosan imádkoztam férjem megváltásáért.
Egy nap, 30 év házasság után, a férjem mutatta, hogy kapott egy meghívót egy keresztény összejövetelre, amit Tokióban tartottak. Isten vezetését érezve elmentünk.
A találkozó végén a vezető meghívta a résztvevőket Krisztus elfogadására. Akkor férjem meghajtotta fejét az Úr előtt. Azon a napon elfogadta Jézust, és annak az évnek a karácsonyán megkeresztelkedett. Élete megtelt örökkévaló reménnyel, örömmel és Isten iránti szolgálattal. Az új iskolaépület megnyitásakor ő vezette az épület felszentelését. Amikor gyülekezetünk istentiszteleti helyet keresett, felajánlottuk iskolánk auláját, és férjem gondoskodott egy keresztről az emelvényre. Meghívta a diákokat is vasárnapi istentiszteletre.
Az Úr így válaszolt éveken át tartó imádságomra. Megtapasztalhattam az Úr kegyelmét, melyet ember képtelen felfogni.
Imádság: Szerető Atyánk, használj bennünket szereteted eszközeként! Légy velünk és segíts, hogy jó tanúiddá válhassunk! Ámen.
Az imádságban való állhatatosság sohasem hiábavaló.
Itsuko Kunori (Gunma Prefektúra, Japán)
