A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Zsolt 139,1-10.
SZOLGÁLATRA VÁGYNI
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. (Ézs 65,24)
A Szentlélek indíttatására kértem Jézust, hogy legyen Ura és Megváltója életemnek. Nem sokkal ezután a Bibliából és keresztény íróktól egyre többet megtanultam Isten irántam való hihetetlen szeretetéről. Hamarosan rájöttem, hogy gondoskodó szavakon és tetteken keresztül kell megosztanunk másokkal Isten szeretetét.
Egy nap azért imádkoztam, hogyan ültethetném át gyakorlatba a Krisztus-követést a gyülekezetemben, egy már meglévő szolgálatba bekapcsolódva. Egyik sem tűnt megfelelőnek, ezért nem foglalkoztam a kérdéssel tovább. Másnap egy levél érkezett, melyben tudatták, hogy a gyülekezetnek szándékában áll egy új gondozói szolgálatot indítani, és a levéllel együtt meghívó is érkezett az első képzési alkalomra. Ez a tapasztalat megváltoztatta az életemet, és egy több éves gondozói szolgálatban való részvételem kezdetét jelentette.
Időnként azon gondolkozom, vajon Isten afelett való örömében küldte-e imáimra a gyors választ, hogy végre rászántam magam a szolgálatára? Akármi is az ok, Istené a dicsőség!
Imádság: Istenünk, hálát adunk azért, mert olyan jól ismersz bennünket. Látod szolgálatod iránti vágyunkat, és a lehetőséget is megteremted, hogy megvalósítsuk. Ámen.
Hogyan leszek ma nyitott Isten szolgálatára?
Bob Peterson (Texas, USA)
