Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
1Kor 12,12-31.
MINDEN SZEREP FONTOS
Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek. (1Kor 12,22)
Nemrégiben csatlakoztam egy egyházi kórushoz. Koromnál fogva már nem olyan könnyű kiénekelni a magas hangokat, így a szoprán szólamból átkerültem az alacsonyabb hangfekvésű altba.
Először irigyeltem a szopránokat, hiszen legtöbbször ők éneklik a dallamot. Tiszta, magas hangjukkal kitűnnek a kórusból. Milyen lenyűgöző, amikor kiéneklik a felső G-t! Mindeközben én a szerényebb altban éneklek, amit alig lehet észrevenni.
Azonban a legutolsó előadásunk felvételét meghallgatva megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy minden egyes énekhangnak fontos szerepe van a kórusban. Igaz, hogy az alt normális esetben nem a dallamot énekli, mégis a hangunkkal elősegítjük a tökéletes harmóniát.
A gyülekezetben is vannak olyan szerepkörök, amelyek háttérbe szorulnak. Vannak, akik adományokat gyűjtenek, mások különböző programokat szerveznek. Vannak, akik a konyhai készleteket töltik fel, megint mások a gyepet tartják karban. Bármennyire csekélynek is tűnhetnek ezek a feladatok, mindegyik fontos a gyülekezet életében.
Képességeinket nem az elismerés miatt használhatjuk, hanem hogy kivegyük a részünket az Istennek való szolgálatból.
Imádság: Istenünk, segíts úgy használni képességeinket, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújthassuk a neked való szolgálatban! Ámen.
Az én feladatom is fontos a gyülekezet számára.
Lu Fullilove (Texas, USA)
