Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
AMI LÁTHATATLAN
Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Egyik nap, amikor fákat metszettem a kertben, odajött hozzám egy nő, és megkérdezte, ezt miért csinálom. Elmondtam neki, hogy a hernyók rágják a leveleket és az ágakat, és emiatt nem nőnek. Így ezeket levágom, hogy az új hajtások ki tudjanak bújni. Még aznap délelőtt, miközben a virágokat locsoltam, visszajött a hölgy és azt kérdezte, Miért nem nőnek a levelek? Nem kellett volna levágni a leveleket meg az ágakat! Elmagyaráztam, hogy már ott van az új levél, csak nagyon kicsi. Ránézett az ágra és megjegyezte: Én nem látom! Majd elment.
Néha én is olyan vagyok, mint ez a hölgy. Csak azt látom, ami a szemem előtt van, de nem nézek mélyebbre, hogy meglássam, ami rejtve van. Amikor szenvednem kell, csak magát a szenvedést látom, de azt nem, amivel Isten a megpróbáltatásban megajándékoz. Vágyakozva hasonlítgatom az életemet másokéhoz, ahelyett, hogy értékelném azokat az áldásokat, amikkel Isten engem ajándékozott meg.
A mai igeszakaszból megtudhatjuk, hogy Isten túllát a külső megjelenésen. És ha ő jelen van az életemben, segít megtalálni, ami rejtve van. Ha Isten közelében maradok, bármilyen helyzetben megtapasztalhatom láthatatlan vezetését és békességét.
Imádság: Istenünk, segíts keresni, ami rejtve van! Vonj magadhoz közel, és könyörületes szíveddel vezess minket! Ámen.
Isten segítségével túlláthatok a láthatón.
Linda Chandra (Banten, Indonézia)
