Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
JSir 3,19-26.
REMÉNY A SZENVEDÉSBEN
Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma. (JSir 3,22)
Amikor a biopszia rákot mutatott a bal mellemben, nagyon elkeseredtem. Éreztem, ahogy a világ súlya rám nehezedik. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Mit fogok csinálni? Ki fogja átvenni a munkám? Honnan lesz pénzem a drága kezelésre? Magamban azt kérdeztem Istentől, hogy miért én?
De Isten megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen. Lassacskán az anyagi támogatás befutott, és mindenhonnan rengeteg támogató imát kaptam. A szerető férjem sosem hagyott magamra, és átsegített a nehéz kemoterápián, majd a felépülésen. Kompetens és együttérző onkológusom volt. Mindenekfelett Isten bátorított minden egyes nap a Biblián és a lelki könyveken keresztül.
Eltelt 6 év, és az orvosom kijelentette, hogy most már rákmentes vagyok. A diagnózis, a kezelés és a felépülés alatt rájöttem, hogy Isten tényleg sosem hagy el. Isten ígéretei igazak. Ahogy belépek a nyugdíjas éveimbe, izgatottan várom, hogy új területeken szolgálhassak és elmondhassam a történetem, ezzel bátorítva másokat.
Imádság: Gyógyító Istenünk, segíts, hogy kifejezhessük a hálánkat azzal, hogy a kezedbe tesszük az életünket! Használj minket a te dicsőségedre! Ámen.
Ma is elmondom valakinek a történetem Isten hűségéről.
Bezalie Bautista Uc-Kung (Quezon City, Fülöp-szigetek)
