Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
Róm 8,18-31.
JÓSÁG ÉS IRGALOM
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)
11 évig dolgoztam Huambo tartományban, Angolában lelkipásztorként és szuperintendensként a körzetemhez tartozó gyülekezetekben. 2017-ben elhelyeztek Luanda tartományba, és ez a változás néhány kellemetlenséget okozott a családomnak. A gyerekeimnek új iskolát kellett keresni, ami közel volt az új otthonunkhoz. Néhány testvér segítségével két gyermekemnek megtaláltuk az új iskolát. De nem volt könnyű a harmadiknak is megfelelő helyet találni.
Egyik reggel elfogott az aggodalom a csendességemben. A fiam azt mondta: "Apa, legyen hited! Isten nem feledkezett meg rólunk." Isten meghallgatta az imádságomat, és még aznap megtaláltuk a harmadik gyermek új iskoláját is.
A fiam példát mutatott számomra a hitben és a reménységben. Amikor Istennel vagyunk, és hiszünk az ő jóságában és irgalmában, aggodalmak nélkül várakozhatunk. Ahogy a ma idézett ige is mondja: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál".
Imádság: Szerető Istenünk, taníts minket benned bízni és szilárdan állni a hitben és a reménységben! Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
Az Istenbe vetett bizalom segít hittel várni.
Mateus Francisco (Luanda, Angola)
