Jézus a keresztfán
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Lk 23,39-43.
A TAVASZ ÍGÉRETE
Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,43)
Kora tavaszi nap volt. Az erdőben túráztam, az ég borult volt, és kopár fák vettek mindenfelől körül. Amikor egy dombra felmászva még a szél is feltámadt, úrrá lett rajtam a szomorúság. Isten nagyon távolinak tűnt abban a pillanatban.
Amikor azonban váratlanul megpillantottam egy száraz levélkupac alól kikandikáló apró, kék virágot, a búskomorság és a magányosság érzése azonnal elmúlt. Közeledett a tavasz, és bár én távol éreztem magam Istentől, emlékeztetőt küldött nekem.
Ha távolinak tűnnek is az áldások, Isten ígéretei - akárcsak a tavasz ígérete - be fognak teljesedni. Ha nem feledkezünk meg ezekről az ígéretekről, miközben Istenre várunk, még kézzelfoghatóbbá válhatnak. Hálát adhatunk Istennek, és emlékezhetünk a Jézussal együtt megfeszített haldoklónak tett ígéretre: Közel a Paradicsom!
Imádság: Drága Urunk, add, hogy a te világosságodra és a te dicsőségedre tekintsünk, ha a világ sötétnek látszik körülöttünk! Jézus nevében kérünk. Ámen.
A szomorúság idején Isten elküldi az öröm és reménység üzenetét.
Gary E. Crum (Virginia, USA)
