URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Zsolt 16,5-11.
A LABIRINTUS
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld 3,5)
Mindig nagyon szeretek bejárni egy imalabirintust. Az ösvények változatos kanyarjai nyugtatóan ismétlődnek, és engem egy meditatív állapotba juttatnak el. Az évek során megmaradt a vonzódásom az "imaséta" vagy más néven imalabirintus iránt. Amikor egy labirintusban sétálsz, nem mindig világos, hogy miképpen és mikor éred el a középpontot, de bízol benne, hogy az ösvény végül odavezet. Ha azonban lelépsz az útról vagy nem követed a kanyarokat, egyáltalán nem fogod elérni a középpontot. Gondosan figyelned kell az utat, abban bízva, hogy az majd végigvezet.
A Péld 3,5 világosan kéri, hogy inkább az Úrban bízzunk, mint saját magunkban. Az élet sokban hasonlít egy labirintushoz. Isten számít rá, hogy nem követünk el hibákat, az ösvényt követjük és nem vágjuk le a sarkokat. Néha nem tudjuk, hogy Isten merre vezet bennünket, és hogy jutunk oda, de bízhatunk abban, hogy ő mindvégig kísér minket az úton.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy vezetsz bennünket az élet ösvényén. Segíts, hogy hűségesen megmaradjunk rajta! Ámen.
Isten utat készít számunkra, és arra kér, hogy kövessük.
Abigail Mills (Arizona, USA)
