Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.
1Kor 12,14-25.
UGYANOLYAN GYÖNYÖRŰ
Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (1Kor 12,18)
Néhány évvel ezelőtt a férjemmel elutaztunk Destin városába, Floridába, a tengerpartra. Colorado államban nőttem fel, és azelőtt még sosem láttam az óceánt közelről. Egyik reggel, ahogy a napfelkeltét néztem, és a hullámok morajlását hallgattam, elámultam. Azt gondoltam, Isten csodálatos. Azon gondolkoztam, hogy mennyire más a tengerpart Colorado hegyeihez képest. Aztán rájöttem, hogy az ország egyik felében Isten felséges és csodálatos erejét dicséri az óceán, máshol pedig a hegyek teszik ugyanezt. Isten minket is különböző területekre helyez - oda, ami a legjobban dicséri Isten erejét és dicsőségét.
Néha másokhoz hasonlítottam az életemet, például arra gondoltam, hogy már előrébb kéne tartanom ennél, vagy már biztos fel kellett volna fedeznem magamban valamilyen ajándékot vagy talentumot mostanra. De ha másokéhoz hasonlítom az életemet, elmulasztom azt a gyönyörűséget, amit Isten rajtam keresztül akar végezni.
Mindnyájunkkal terve van Istennek, és egyik terv sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik - csak más. A hegy és az óceán ugyanúgy gyönyörű, és Isten dicsőségét szolgálja. Így van ez velünk is. Mindannyiunknak megvan a maga szépsége, ajándéka és talentuma - mind azért, hogy dicsőséget szerezzen Istennek.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy megteremtetted csodálatos világunkat. Segíts, téged dicsőítenünk mindenhol! Ámen.
Isten szépségét hirdethetem ott, ahol vagyok.
Jackie Johnson (Colorado, USA)
