Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám." Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére. Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek." Azután ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt." Majd ismét: "Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsék őt mind a nemzetek." Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek." A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Róm 15,1-13.
A HARKÁLY
Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róm 15,4)
Megint hallottam. Megint arra a hangra ébredtem, amire az elmúlt három hét minden reggelén: da, da, da, da, da, da gyors ritmusban. Amikor először hallottam, volt egy sejtésem, mi lehet a zaj forrása. Amikor kimentem, hogy meggyőződjek róla, beigazolódott a gyanúm: egy harkályt láttam, jellegzetes piros csíkjával. Rátalált egy villanyoszlopra, ami valószínűleg tele volt rovarokkal. A fakopáncs egész nap ott időzött, csőrével kiszedegetve a rovarokat táplálkozott.
A harkály viselkedése kapcsán feltettem magamnak a kérdést: tudok-e ennyire elszántan figyelni Isten szavára, mint a fakopáncs erre az oszlopra? A faoszlop bő élelemforrást nyújt a harkálynak, én pedig tudom, hogy a Biblia bölcsességet ad egész életemhez. Talán ilyen állhatatossággal kellene követnem.
Egy évszázados gyakorlat, a lectio divina (a Szentírás feletti elcsendesedés) segít abban, hogy Isten igéjét behatóbban megismerjem. Minden verset vagy bibliai történetet négyszer olvasok el, szünetekkel megszakítva és elgondolkodva, hogy valóban mélységében értsem meg Isten üzenetét. És bármikor meghallom a harkályt, köszönettel gondolok rá, hogy emlékeztet erre.
Imádság: Urunk, szükségünk van rád. Segíts megértenünk igéd bölcsességét, naponta olvasva és ízlelgetve azt! Ámen.
Mélyebben megértem Isten igéjét, ha versenként elgondolkodom rajta.
Mark de Roo (Michigan, USA)
