Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
Zsolt 63,1-11.
ÚJRA VIRÁGZÁS
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. (5Móz 31,6)
Minden télen négy hónapot Mexikóvárosban töltök, ahol két menekültközpontban dolgozok. Májusban - hazatérésem előtt - egy hetet töltök Mexikó délnyugati tengerpartján.
Május egy majdnem hat hónapos száraz időszak vége, amikor szinte az összes fa lehullatja leveleit. A táj szürke, a föld pedig kemény és száraz. Ha megtehetnék, a fák ezt kérdeznék: "Hol vagy, Istenünk?!" Mégis van egy fa, a Cuachalalate, amely kicsiny, fehér virágokat kezd hozni. A kemény szárazságban ez a fa elkezd virágba borulni.
Minden évben lenyűgöz ez az új élet, és azt juttatja eszembe, hogy mi valamennyien megtapasztaljuk a lelki szárazság időszakait. Tudom, hogy nem sokkal azután, hogy elhagyom Mexikót, elered az eső, és a kiszáradt vidék újra virágba borul. Azt is tudom, hogyha türelmesen várok és hallgatok Isten halk hangjára, szeretete mindig hazavezet engem.
Még ha úgy éreznénk is, hogy egyedül vagyunk, Isten soha nem hagy el, csakúgy, ahogy nem hagyja magára a kiszikkadt és kopár mexikói vidéket sem. Ahogy 5Móz 31,6 ígéri: "Az ÚR nem hagy cserben téged, és nem hagy el."
Imádság: Kegyelmes Atyánk, add, hogy ne feledjük, te mindig jelen vagy! Köszönjük, hogy a szereteted vezet minket. Ámen.
A körülményektől függetlenül, Isten szeretete megújít.
Daniel Ladue (New York, USA)
