A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
Zsolt 46,1-8.
VESZEDELMES HULLÁMOK
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)
Egy nap, a tengerparton, székemet épp felállítottam, s láttam, amint egy apuka a kisfiával bemerészkedett az óceánba. A fiú boldogan ficánkolt a lágy hullámokon. Mivel közeledett az ár, a hullámok egyre nagyobbak lettek. Az egyik hullám olyan váratlanul érte, hogy elvesztette az egyensúlyát. Édesapja egyből akcióba lépett, és segített stabilizálni a helyzetét. A hullám, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, s a fiú újdonsült magabiztossággal szaladt tovább apja védelméből. A következő veszélyes hullám nem sokáig váratott magára, de a kisfiú tanult a korábbiakból. Odafutott az apukájához, kis karjaival átkulcsolta az apja egyik lábát, s biztonságban kivárta a morajló hullámot. A fiú tudta, hova forduljon segítségért.
Ez többször megismétlődött, ahogyan az életben is sok-sok hullám közeledik felénk. Néhány hullámnak könnyű ellenállni, de vannak olyanok, amelyek kibillentenek az egyensúlyunkból. Kihez fordulunk, ha a hullám nekünk ütközik? Megpróbálunk egyedül dacolni a vad víztömeggel? Isten figyel bennünket, és arra vár, hogy védelmet és biztonságot adhasson nekünk. Istenbe kapaszkodhatunk, ha a hullámok elárasztanak minket.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy mindig velünk vagy. Hadd forduljunk a nehéz időkben is mindig hozzád! Ámen.
A bajban Istenbe kapaszkodom.
Michelle T. Johnson (Észak-Karolina, USA)
