Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
1Kir 19,1-9.
A TÖRTÉNETEMNEK NINCS VÉGE
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak! (Ézs 41,10)
Túl nehéz volt. Mindent megpróbáltam, de semmi sem működött. Megrekedtem, és semmi sem változott. Épp dolgoztam, úgyhogy kikéredzkedtem az irodából, és találtam egy csendes szobát, ahol egyedül lehettem. Összegubózva ültem a hideg falnak támaszkodva, becsuktam a szemem, és imádkoztam, hogy Isten vegye el az életem.
A mentális egészségem hónapok óta romlott. Kaptam segítséget, de úgy éreztem, ha ilyen az élet, akkor inkább nem szeretnék élni. Hálás vagyok, hogy Istennek más tervei voltak velem.
Ahogy a Bibliát olvastam, Isten Illésre emlékeztetett. Sokszor úgy gondolunk Illésre, mint aki hihetetlenül erős. Mégis, Illés is ember volt, és ugyanúgy sírva kiáltott Istenhez, mint én: "Elég most már, Uram! Vedd el az életemet..." (1Kir 19,4).
Válaszul Illés imájára, Isten táplálékot küldött számára az útja következő szakaszára. A történetének még nem volt vége. Ahogy az enyémnek sincs, és a tiednek sincs. Mikor úgy érezzük, nincs erőnk, vagy azt érezzük, nincs már mit adnunk, Isten arra hív minket, hogy folytassuk. Sohasem vagyunk egyedül; Isten velünk jár utunk minden egyes lépésén.
Imádság: Drága Urunk, te tudod, mi a legjobb számunkra. Köszönjük, hogy erőt adsz minden nap, még akkor is, ha nagyon üresnek érezzük magunkat. Ámen.
Isten erejét fogom keresni a szükség idején.
Tina Clark (Massachusetts, USA)
