Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.
Lk 12,22-34.
GONDOSKODÁS
Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor esőt adok nektek a szokott időben, a föld megadja termését. (3Móz 26,3-4)
Férjem úgy nőtt fel, hogy mindig részt vett a kerti munkákban. Még ma is élvezi, amikor saját zöldségeit gondozza. Egyik évben hatalmas égszakadás volt, amely mindent elmosott. Az esőzés utakat zárt el, hidakat mosott el és nagy fákat csavart ki gyökerestől. Amikor elérkezett az idő a kerti munkára, a férjem aggódni kezdett. A vihar még napokon át tartott. Gyakran láttam, amint a pocsolyákat bámulja az ablakból, és a fejét rázza.
Egy nap, amikor az eső elállt, a férjem kisétált a telek szélére, hogy megnézze, a nap kellően felszárította-e a talajt a műveléshez. Már messziről észrevette, hogy kis hajtások csíráztak ki a föld alól. Kiment, hogy közelebbről szemügyre vegye, hisz még semmit sem vetett el. Azonnal felismerte a kicsiny indákat. Az előző évi tök, sárgadinnye és görögdinnye hajtott ki újból.
Amint abban az évben begyűjtöttük és megettük a friss termést, Jézus mai tanítása jutott eszembe. Férjem hónapokon át aggódott, hogyan kezdjen neki a kert megművelésének, anélkül, hogy észrevette volna, hogy Isten egy lépéssel előttünk jár. Ahogy az Úr emlékeztette tanítványait, hogy ne aggódjanak, férjem és én is megtanultunk bízni, hogy Isten tudja, mire van szükségünk, és mindig gondoskodik rólunk.
Imádság: Atyánk, köszönjük állandó szeretetedet. Erősítsd hitünket, hogy még közelebb kerülhessünk hozzád! Ámen.
Ha Istenben bízom, új lehetőségek nyílnak meg előttem.
Kelly Desclos-Estes (Virginia, USA)