Jézus megmossa tanítványai lábát
Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
Jn 13,1-17.
A SZERETET SEBEZHETŐSÉGE
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. (Jn 13,15)
A földön térdeltem, a kezemben egy hosszú zöld harisnyával. Pár nappal korábban a férjem egy térdműtéten esett át, és az én feladatom volt kicserélni a kompressziós harisnyát, amit viselnie kellett. Ez komoly próbatétel volt mindkettőnk számára! A harisnya egyáltalán nem tágult, így nehezen lehetett felhúzni. Attól tartottam, hogy az ügyetlen próbálkozásom további fájdalmat okozhat a férjemnek. Mégis valahogy megtaláltuk a nevetés módját ebben az abszurd helyzetben is, ahogy küszködve és vért izzadva simítottam felfelé a harisnyát a lábán. Ügyefogyottnak éreztük magunkat, mégis közelebb kerültünk egymáshoz.
Az a furcsa érzésem támadt, hogy Jézus térdel mellettem, ő fogja a férjem fájó lábát, és ő próbálja ügyesen felhúzni rá a harisnyát. Mintha azt mondta volna: "Ez az én szeretetem, amit kiárasztok a megsebzettre, a sérültre, az elveszettre. Ez az én szeretetem, amit tovább kell adnod." Éreztem férjem bizalmát, és rádöbbentem, hogy Jézus szeretete mennyire sebezhetővé tesz minket, ugyanakkor így pillanthatunk bele igazán Isten áldozatkész szeretetébe. Jézus arra kér, hogy hozzá hasonlóan cselekedjünk, ami nem feltétlenül mások lábának megmosását jelenti, de mindenképp egy alázatos és türelmes törődést mások iránt. Úgy hiszem, hogy ez a fajta szeretet lakik a Jézust követők szívében.
Imádság: Atyánk, köszönjük szeretetedet. Segíts megosztanunk ma valakivel a szerető gondoskodásod! Ámen.
A szeretet cselekedete, ha elfogadom mások gondoskodását.
April McIntyre (Anglia, Egyesült Királyság)
