Zsoltár. Ének szombatnapra.
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Zsolt 92,1-6.
IRÁNYVÁLTÁS
Az ÚR vezet majd szüntelen. (Ézs 58,11)
Felnőtt életem legnagyobb részét gyermekszolgálatban töltöttem. Először önkéntesként kezdtem a gyülekezetemben, majd teljes állású lettem. Számomra nem volt nagyobb öröm, mint látni a gyermekek arcát felragyogni, mikor felismerik, Isten miként működik az életükben.
Aztán eljött a nap, mikor ezt a szolgálatot nem folytathattam, mást választottak helyembe. Összetört a szívem. Folyamatosan Istenhez fordultam imádságban, kérdezve, mit tegyek, hogyan szolgálhatnék legjobban.
Akkoriban került édesanyám demencia miatt otthonba. Egyik látogatásom alkalmával zenei programra gyűltünk össze. Láttam, hogyan reagálnak az ápoltak a zenére, s ez lenyűgözött. Gyerekkorom óta zongoráztam, s vállaltam, hogy heti egyszer játszom nekik. Szívből örültem, amikor együtt énekelték a zenével az ismerős dalokat, melyeket évekkel ezelőtt tanultak. Mindez a büszkeség könnyeit csalta anyám arcára. Anyám halála után megkerestem néhány közelebbi otthont, és felajánlottam zenei szolgálatomat.
Sose hittem volna, hogy a gyerekfoglalkozásokon kívül máshol is szolgálhatok. Ám az elmúlt évek megmutatták, hogyha Isten vezetését keressük, ő olyan helyekre vezet, ahová sose képzeltük.
Imádság: Drága Istenünk, segíts elengedni előítéleteinket, hogy meghalljuk a te bölcs vezetésedet! Ámen.
Az Isten adta ösvényen mindig örömet találok.
Andrea Woronick (Connecticut, USA)
