Illés a sareptai özvegynél
Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az ÚR.
1Kir 17,8-16.
ELÉG
A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint. (1Kir 17,16)
Nevelőszülőként gyakran fogadunk be gyermekeket az otthonunkba. Az év elején tanácsadónk megkérdezte, hogy nem tudnánk-e befogadni egy ötéves kisfiút. Korábban oxigénhiányos agyi bénuláson esett át, görcsrohamai voltak, és más nyelven beszélt, mint mi. Öt másik gyermekünk van, és elég sűrű napokat éltünk. Azt mondtam, hogy hamarosan visszajelzünk, miközben teljes mértékben arra számítottam, hogy nemet fogunk mondani.
Az aznapi bibliai olvasmány a sareptai özvegy történetéről szólt. A szárazság miatt csak egy marék lisztje és egy kis olaja maradt, amikor Illés kenyeret kért tőle. Nehezen, de végül mindet odaadta neki. Aztán Isten csodát tett. Napról napra használni tudta a lisztet és az olajat, és a készlet sosem fogyott el.
Ahogy az özvegyről olvastam, éreztem, a Szentlélek arra vezet, hogy igent mondjunk az elhelyezési kérésre. Könnyebb lenne nemet mondani, de ha megtenném, tudtam, hogy elszalasztom a lehetőséget, hogy megtapasztaljam Isten gondoskodását.
Befogadtuk ezt a fiút az otthonunkba. Néha nehéz volt, de mint az özvegy lisztje és olaja, a mi időnk és a szeretetünk sem fogyott el. Isten mindenről gondoskodott, amire szükségünk volt. Amikor Isten hív minket, akkor áldás, ha igent mondunk.
Imádság: Urunk, segíts bízni abban, hogy mindenről gondoskodsz, amire szükségünk van mások szolgálatához! Ámen.
Áldás, ha igent mondok Isten hívására.
Kate Rietema (Michigan, USA)
