Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim; fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.
Hab 3,16-19.
A VÉG
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (1Jn 3,2)
A nővérem minden új könyvnek először a végére lapoz, hogy megtudja, hogyan végződik a történet. Én szeretek belépni a szereplők világába és csatlakozni hozzájuk az úton. Nem akarom idő előtt tudni a befejezést.
Ugyanezt nem mondhatom el a saját életemről. Szeretnék belekukkantani a jövőmbe. Hamarosan az utolsó gyermekem is eléri a felnőttkort. Évekig az anyaság adott célt. Mi lesz, ha ez a szerep véget ér?
Habakuk könyve megvigasztal. Habakuk sír az erőszak miatt, mely körülveszi őt. A helyzet nem változik, ám ő mégis, a könyv végén örvendezik. Mi okozza a változást? Isten elmondja neki a történet végét. Elképzelem, amint ezt mondja: "Ne aggódj, Habakuk! Túl leszünk ezen. Minden rendben lesz." Isten jövőre vonatkozó tervét ismerve megújul Habakuk hite a jelenre vonatkozóan is. A zavar és a félelem eltűnik a szívéből.
Nem tudom, milyen lesz az életem néhány év múlva, de ahogy Habakuk esetében, Isten nekem is megmutatta a történet végét. Egy napon Krisztushoz hasonlóvá leszek, és vele fogok élni örökké. Ezt a véget érdemes tudni.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megmutattad a dicsőséges véget. Segíts bízni az életünkre vonatkozó jó terveidben! Ámen.
A bizonytalanság idején jövőmet Istenre bízom.
Laura Kuehn (Connecticut, USA)
