Jézus mondja: Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Mt 10,37-42.
HITBELI LÉPÉS
Az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! (5Móz 31,8)
Letöröltem a könnyeimet, miközben a kocsimhoz siettem, elhagyva az idősotthont, ahol édesanyám lakott. 89 éves volt, demenciával küszködött. Fájt a szívem, mert nem tudtam, mikor láhatom újra. A férjem anglikán pap volt, és elfogadta a felkérést, hogy egy csaknem öt órai útra eső plébánián szolgáljon. Nem tudtam többé mindennap meglátogatni anyámat, mint azt az elmúlt években tettem.
Annyira szerettem édesanyámat, hogy szinte fájt. Bár már nem beszélt, mégis felismert, amikor meglátogattam. Felcsillant a szeme, amikor meglátott, megsimogatta a hajamat, és megigazgatta a sálamat vagy a nyakláncomat. Aggódtam, hogy nem kapja majd meg ugyanazt a törődést, ha nem vagyok mellette, és attól féltem, hogy elfelejt engem.
Eltávolodni édesanyámtól, hogy az Urat szolgáljam, áldozatot jelentett. Bátorságot, hitet és Isten ígéretébe vetett mély bizalmat igényelt a tudat, hogy ő soha nem fog elhagyni engem, vagy anyát. Még ha nem is tudunk személyesen gondoskodni szeretteinkről, Isten jelenléte megtartja és nem engedi el őket. Válaszképpen mi hittel léphetünk tovább. Isten gondjaira bízhatjuk őket, és bízhatunk, hogy ő megerősít minket utunkon.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy törődsz velünk és szeretteinkkel. Adj erőt követnünk hívásodat és szolgálnunk! Ámen.
Amikor Isten szolgálatra hív, bízom ígéreteiben, és követem őt.
Nancy Robinson (New Brunswick, Kanada)
