Illés a Hóreb-hegyen
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!
1Kir 19,9-16.
ISTEN-ÉLMÉNYEK
A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir 19,12)
Főiskolás koromban Mexikóba mentünk egy missziós útra. Minden este, miután napközben különböző építkezéseken dolgoztunk, gyermekeknek bibliai foglalkozásokat tartottunk, és a helyi közösség tagjaival beszélgettünk, a missziós csapatunk istentiszteletre gyűlt össze. Szakítottunk egy kis időt arra, hogy megosszuk egymással az általunk "Isten-élményeknek" nevezett dolgokat. Hol láttuk meg Istent azon a napon? Hogyan láttuk Istent megjelenni az aznapi találkozásokban? Vezetőink arra buzdítottak bennünket, hogy a legkisebb élményünket is bátran osszuk meg egymással.
Ahogy elkezdtük megosztani Isten-élményeinket, ez felébresztette az emlékeket másokban. Kerestük, hogyan jelenik meg Isten az apró pillanatokban, és mindig megtaláltuk őt.
Gyakran várjuk Istentől, hogy hatalmas dolgokat tegyen, de elfelejtjük, hogy ő sokszor az egyszerű pillanatokban nyilvánul meg, és irányítja lépteinket nap mint nap. Apró szükségleteink betöltése is arra emlékeztet, hogy Isten velünk van az olyan egyszerű dolgokban, mint a napfelkelte vagy a másik ember mosolya.
Ha időt szánunk arra, hogy észrevegyük mindazt, amit Isten tesz, gyakrabban fogjuk látni őt. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy magasztaljuk őt, és kapcsolatba lépjünk Teremtőnkkel.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy meglássunk téged életünk apró, hétköznapi pillanataiban! Ámen.
Isten jelen van életem nagy és kicsi pillanataiban is.
Tynea Lewis (Pennsylvania, USA)
