Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett!
Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak.
A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a népek között, de nem talál magának nyugalmat: üldözői mind utolérik nyomorúságában.
Gyászolnak a Sion útjai, nincs, aki ünnepekre járjon. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak, ő maga csupa keserűség!
Elnyomói fölülkerekedtek, ellenségei jólétben élnek. Az ÚR szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt.
Odalett Sion leányának minden ékessége. Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok, amelyek nem találnak legelőt: erőtlenül menekültek üldözőik előtt.
Visszagondol Jeruzsálem nyomorúsága és hontalansága idején arra, hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben. De népét ellenség kerítette hatalmába, és nem volt segítője, csak nézték ellenségei, és nevettek romlásán.
JSir 1,1-7.
A SIRALOM HELYE
Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! (JSir 1,1)
A Jeremiás siralmai szívszorító beszámoló Jeruzsálem állapotáról, miután elfoglalták a babiloniak. Néhány ember maradt az elpusztított városban, a többség meghalt vagy fogságba került, és senki nem volt, aki vigasztalta volna őket.
Hasonló fájdalmat éreztem, amikor a gyülekezetem kettévált. Sokan elhagyták gyülekezetünket, hogy egy újat hozzanak létre a külvárosban. Teljesen összetörtem. Körülnéztem a történelmi szentélyben, és a festett üvegű ablakok megvilágították az üres sorokat. A vasárnapi iskolai folyosó visszhangzott az ürességtől; túl csendes volt így, hogy több volt a tanár, mint a gyermek. Úgy éreztem, hogy már Isten sincs velünk, nagy volt a kísértés, hogy feladjam. Ahogy a próféta bánkódva emlékszik vissza gyönyörű városára, én is visszaemlékeztem az istentiszteletekre, amik tele voltak mosolygós emberekkel és éneklő gyerekekkel.
A JSir a bánaton átvezető térképet ajánl nekünk. Először is vakmerően szembenéz a valósággal, és bátran átérzi a veszteséget. Majd az égető fájdalmat Isten elé viszi. Csak ezután képes továbblépni a remény felé; csak akkor kezdődik az újraépítkezés. Én is így vagyok ezzel. Amikor valami szörnyű dolog történik, képtelen vagyok teljesen meggyógyulni, amíg nem nézek szembe a valósággal, és nem öntöm ki fájdalmamat és nem támaszkodom Isten jelenlétére - még ha Isten távolinak tűnik is.
Imádság: Istenünk, adj bátorságot, hogy szomorkodjunk veszteségeink felett, és elmondjuk neked érzéseinket! Ámen.
Isten elég hatalmas ahhoz, hogy elhordozza bánatomat.
Colleen Scheid (Ohio, USA)
