Isten megjelenik Mózesnek, és elhívja őt
Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent. De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A "Vagyok" küldött engem hozzátok.
2Móz 3,1-14.
ISTEN GYERMEKEKÉNT
Vagyok, aki vagyok. (2Móz 3,14)
Több verseskötetem volt már, amikor harmincnyolc évesen rádöbbentem: Jézust Krisztust nem ismerve, mily tévedésben is élek. Az Úr kegyelméből ekkor tapasztalhattam meg Krisztus szabadítását és tértem meg hitetlenségemből.
Gondjaim nem oldódtak meg ezzel, de végtelen nyugalom árasztott el: immár nem egyedül kell megvívnom életem küzdelmeit, mindenben rábízhatom magam Jézus Krisztusra.
Azóta, ha bármiről írok, mindig Istenről is szólok. Nem a próféták, zsoltárok és énekek szövegeivel kívánok versenyezni, csupán az Ő dicsőségére, a kapott talentummal igyekszem kifejezni hálám a gondviseléséért. S hogy a gyermekének fogadott.
Megkíséreltem megnyilatkozni a nyelvhez kötött szó nélkül is, ahogy teheti ezt a festő, színész, zenész, egyetemlegesen is felismerhetően a világ bármely pontján és készítettem egy szonettet a saját EKG-ből. A szonett mindenütt könnyen felismerhető versforma, és az EKG-t úgy szabdaltam, hogy a szótagszámok és a sorvégi rímek is kivehetők. Szívverésem lett tehát maga a vers, és fölé, hetvenhét nyelven került címként a bibliai passzus: VAGYOK, AKI VAGYOK. Hiszen, ha nem magyarnak születek, akkor másként ejteném ki ugyanezt. S Isten előtt, ahogyan minden ember, minden nyelv is egyenjogú és -rangú.
És én gyermekeként csak boldogan hirdetem: Ő ma is él!
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk! Ámen.
Ma is örömmel vallom Isten gyermekének magam!
Szűgyi Zoltán (Budapest, Magyarország)
