Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Róm 8,18-30.
ERŐFORRÁS
Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amit már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. (Róm 8,24-25)
Ahogy a 8 órai tv-műsort néztem egyik reggel, rájöttem, hogy megállt otthon a falióránk. Megráztam és megütögettem párszor, hátha sikerül újra beindítani, de nem ment. Mikor közelebbről megvizsgáltam, rájöttem, hogy az elem kilazult. Nem csoda hát! Energiaforrás nélkül egy elektromos eszköz sem fog úgy működni, ahogy kéne, akármilyen okos műszer.
Eszembe jutott, hogy korábban próbáltam a saját képességeimre támaszkodni, anélkül, hogy Istentől segítséget kértem volna. De ez a fajta életmód csak még nagyobb nehézségekhez vezetett. Bármennyire érettnek vagy önállónak gondolom magam, Istentől jövő bölcsesség és erő nélkül az életemből mindig hiányozni fog valami.
Mikor eldöntjük, hogy teljes szívből akarjuk követni Istent, ez azt is jelenti, hogy rábízzuk az életünket. Nem a saját nagyszerűségünkre támaszkodunk többé. Ehelyett Isten igéjének a szemszögéből nézzük életünk.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy átadjuk az életünket a te gondoskodásodra bízva! Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
Mi akadályoz meg, hogy Isten erejére támaszkodjam?
Nike (Riau-szigetek, Indonézia)
