Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
Énekek 2,8-13.
HÓVIRÁGOK
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. (Énekek 2,12)
Úgy éreztem, egy egész éven át tartott a tél. Elegem volt már a fagyott járda sózásából, az átázott csizmákból és a befagyott kocsiablak lekaparásából. A hangulatom tükrözte a rövid, sötét napokat. Változás kellett, egy jelre vágytam, valami reményt adóra.
Egy nap, ahogy próbáltam a jeges járdán a bejárati ajtómhoz jutni, egy kis zöld foltot pillantottam meg. A ház oldalánál bújt meg, ahol a hó megolvadt az alap melegétől. Ebből a nedves földdarabból egy picinyke hóvirág feje bújt ki, egy virágé, amely a tavasz közeledtét jelzi. A mai vers az Énekek énekéből felcsendült az emlékezetemben. Ez volt a jel, amire vártam. Ahogy Isten is megígérte, az új élet visszatért hozzánk.
Bár nem egy teljes, berobbanó tavaszi jelenség volt, azért kezdetnek elég. Emlékeztetett, hogy Isten bennem is ezt teszi, ha nyitott vagyok rá. Isten minden lehetőséget megad a lelkünkbe ültetett hitmagvacskáknak, hogy gyökeret verjenek az életünkben. A megfelelő időben pedig növekedésnek indulnak.
Imádság: Szerető Istenünk, segíts emlékeznünk a szívünkbe ültetett ígéreteidre! Benned bízunk, biztos alapunk vagy. Ámen.
Isten minden lehetőséget megad, hogy növekedhessem a hitemben.
Allison Lynn (Ontario, Kanada)
