Illés a sareptai özvegynél
Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az ÚR ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az ÚR.
1Kir 17,7-16.
EGY MARÉK LISZT
Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre. (1Kir 17,14)
A COVID-19 világjárvány jelentősen befolyásolta családom anyagi biztonságát. Aggódom a jövőnk miatt. Félelmeim átjárják gondolataimat, elvonják energiámat, és befolyásolják lelki életem. Ennek ellenére megpróbálok tehetségem szerint mindent megtenni, hogy további bevételeket szerezzek, többek között megrendelésre sütök.
Egyik délután, miközben a konyhámban a hozzávalókat mértem egy rendeléshez, eszembe jutott egy szentírási kapcsolódás. A sareptai özvegy is értett a gondos méréshez. Csak egy marék lisztje és egy kis olaja volt - épp elég neki és a fiának egy utolsó kenyérre. Amikor Illés arra kérte, hogy adja át neki az utolsó sütést, az özvegy Isten iránt való hűsége és engedelmessége került próbatételre. Ő bízott Istenben, és Isten csodát tett, lehetővé tette, hogy mindannyian egyenek.
Amikor úgy érezzük, hogy a körülményeink foglyul ejtenek, és biztosak vagyunk abban, hogy amink van, az nem lesz elég, Isten csodákat tehet. A mai bibliai történet megerősít abban, hogy továbbra is éljek azzal a kevéssel, amim van. Bízzak abban, hogy Isten segítségével ez elég lesz arra, hogy gondoskodhassak családomról.
Imádság: Urunk, te óvod életünket. Taníts és vezess minket, hogy szüntelen érezhessük gondoskodásod csodáját! Ámen.
Mihez kezdek az én "lisztemmel és olajammal"?
Gloria W. Sinaga (Jakarta, Indonézia)
