Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
1Kor 12,14-26.
NE TEKINTSD TERMÉSZETESNEK!
Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. (Róm 12,5)
Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a kis lábujjam csak úgy van, az természetes. De nemrég nagy értéket fedeztem fel a kis lábujjamban, amikor az beleütközött a konyhaasztalba. Először egy reccsenést hallottam, aztán olyan fájdalmat éreztem, hogy percekre le kellett ülnöm, mire a fejem végre kitisztult. Abban a percben semmilyen más testrészem nem számított: csak a lábujjamra tudtam figyelni.
A törött lábujjam heteken át hatással volt a többi testrészemre. A reggeli sétám idétlen ugrálássá vált, amíg elértem a kávéfőzőmet. A templomban kénytelen voltam az ajtóhoz legközelebbi székre ülni. Még a cipőm fel- és levétele is kényes művelet lett. Egyre jobban kezdtem méltányolni dolgokat, amiket korábban magától értetődőnek tartottam.
Néha ugyanez történik Krisztus testével. Lehet, hogy vannak olyan gyülekezeti tagok az egyházban, de akár a családunkban is, akik ottlétét olyan természetesnek tarjuk. Az is meglehet, hogy valaki értékét azért nem vettük észre, mert túl sokat törődtünk magunkkal. De Jézus észrevesz és értékel mindenkit az ő testében. Végül is Jézus annyira szerette mindegyikőnket, hogy az életét adta értünk.
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts, hogy úgy tekintsük és értékeljük társainkat, ahogyan Jézus, hogy megmutathassuk a szeretetedet a világnak! Ámen.
Minden egyes ember fontos Krisztus testében.
Peter Caligiuri (Florida, USA)
