Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Préd 3,1-8.
MEGSZABOTT IDŐ
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt (Préd 3,1)
Az otthonom közelében lévő kukoricatáblák körül sétálgattam. Üresek voltak, kopárak, teljesen élettelenek. A szél volt az egyetlen nesz a völgyben. Azonosulni tudtam ezekkel az üres mezőkkel. Munkanélküli voltam, a szüleimmel éltem, és vártam, hogy valaki válaszoljon az álláskeresésemre. Kudarcnak éreztem magam. Ugyan mi jót tettem azzal, hogy otthagytam a tanítói állásom és hazaköltöztem három év után külföldről? Félreértettem Isten akaratát? Rossz dolgot cselekedtem? Csakúgy, mint a bevetetlen kukoricaföld, üres voltam.
Ahogy a mezőt figyeltem, eszembe jutott egy korábbi beszélgetésem egy farmerrel. Ugyanilyen üres tábla mellett álltunk, és megkérdeztem, hogy elkezdi-e már a vetést. "Még nem" - mondta. "Meg kell várni a megfelelő időt, különben semmi sem fog teremni." Ott állva, rájöttem, hogy most "üresnek" kell lennem. Állásajánlatokat akartam, de lehet, hogy mint a mező, én sem álltam még készen. Még nem jött el az idő. Lehet, ha túl hamar jönnének az ajánlatok, semmi sem teremne az életemben.
Könnyű azt gondolni, hogy a várakozással töltött idő elfecsérelt. De Isten, csakúgy, mint a gazdák, tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ahogy az üres tábla várja a gazdát, úgy várhatunk mi is Isten időzítésére.
Imádság: Istenünk, adj erőt, hogy tudjunk várakozni, ha a világ siettetne is minket! Add meg a következő lépést! Ámen.
Bízni fogok Isten időzítésében.
Rachael Katharine Elliott (Illinois, USA)
