A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
1Pt 5,1-11.
REGGELI ÉNEK
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51,12)
Évekkel ezelőtt éjszakai műszakban dolgoztam. Mozgalmas élet volt. Két gyermekemet iskolába vittem, majd értük mentem, és onnan sportfoglalkozásra, vagy más iskola utáni tevékenységekre vittem őket. Ritkán aludtam ki magam, mindig rosszkedvű voltam, és hétvégére teljesen kimerültem. Ezért megkértem a családomat, hogy szombatonként délelőtt 10 óráig legyen csend a házban, remélve, hogy megkapom a szükséges pihenést.
Egy szombaton korán reggel a négyéves Andrew éles énekhangjára ébredtem. Félálomban és ingerülten ugrottam ki az ágyból. Andrew szobájába érve, a szavai a szívemig hatoltak. Ezt énekelte: "Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram...!" A földön ült, felnézett rám, és a keze tele volt műanyag játékokkal.
Ahogy ingerülten ott álltam, a hozzáállásom hirtelen megváltozott. Elmondtam neki, milyen szép ez az ének. Fiam egy fontos dologra hívta fel a figyelmemet. A család szükségleteiről való gondoskodás közben elhanyagoltam, hogy szívem tele legyen békével, szeretettel és örömmel, melyeket csak Isten adhat. Az azóta eltelt sok év alatt mindig eszembe jut ez a lecke, amikor a fiam reggeli éneklésére gondolok.
Imádság: Istenünk, amikor igyekszünk gondoskodni családunk szükségleteiről, segíts emlékeznünk, hogy arra van a legnagyobb szükségünk, hogy közel maradjunk hozzád, és felmutassuk szereteted a körülöttünk élők felé! Ámen.
Napi elfoglaltságom közben emlékezni fogok Isten örömére.
Sam Whatley (Alabama, USA)
