Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.
1Móz 22,1-19.
VÁRATLAN JÓTÉTEMÉNY
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)
Néhány évvel ezelőtt egy iskolai adminisztrációs irodában dolgoztam. Egyik nap csak annyi pénzem volt, hogy elutazzam a munkahelyemre. Mivel reggelire már nem futotta, tovább dolgoztam az íróasztalomnál, ahelyett, hogy csatlakoztam volna a többiekhez, akik a büfébe mentek.
Hirtelen egy hangot hallottam a hátam mögül, és megfordulva megláttam egy lelkész barátomat. Meglepődtem, hogy itt látom az iskolában. Meghívott a büfébe reggelizni, ahol kifizette az étkezésemet, adott még egy kis plusz pénzt, és felajánlott egy pár cipőt. Nem akartam elhinni! A cipőim éppen lyukasok voltak. Amikor megkérdeztem tőle, mi késztette arra, hogy megtegye ezeket a kedves gesztusokat, azt mondta, hogy indíttatást érzett rá.
Ez az eset hét évvel ezelőtt történt, és ez arra bátorított, hogy teljesen Istenre bízzam minden szükségemet. Jelenleg egy teológiai főiskola hallgatója vagyok, és úgy gondolom, hogy barátom nagylelkűsége volt a kezdete Isten hozzám szóló elhívásának, hogy teljes idejű lelkészi szolgálatba álljak. Isten meglepő módon tud gondoskodni szükségleteinkről.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy látod szükségleteinket, és váratlan módokon gondoskodsz rólunk. Ámen.
Bízhatok, hogy Isten váratlan módon kielégíti szükségemet.
Shantha Rosa (Sri Lanka)
