Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. Mózes és Áron ekkor azt mondta Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki benneteket Egyiptom országából. Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Ugyan mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? Mózes pedig ezt mondta: Ad majd az ÚR ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta az ÚR a zúgolódásotokat, ahogyan ellene zúgolódtatok. Mert mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem az ÚR ellen! Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben.
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat borította a földet a tábor körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát: mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nektek eledelül.
Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok!
2Móz 16,1-16.
MANNA
Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát: mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nektek eledelül. (2Móz 16,14-15)
A pusztai vándorlás során az izraeliták arra panaszkodtak, hogy bár Isten kimentette őket Egyiptomból, de ott legalább volt ennivalójuk, húsuk és kenyerük. Ott Isten biztosította számukra a táplálékot. Amikor meglátták ezt az új "ellátmányt", és nem tudták, mi az, elnevezték mannának. El tudom képzelni az izraeliták arcát, amint a koriandermaghoz hasonló mannára néztek, miközben a megígért kenyeret keresték. Bár a manna nem az volt, amire számítottak, Isten mégis gondoskodott szükségleteikről.
Előfordul, hogy napokig, hetekig, vagy akár évekig imádkozunk látszólag minden válasz nélkül. Imáinkra gyakran nem olyan választ kapunk, mint amire számítunk. Viszont amit kapunk, az pontosan az, amire szükségünk van. Milyen gyakran figyelmen kívül hagyjuk az imáinkra kapott válaszokat, mert azt keressük, aminek szerintünk a válasznak lennie kellene! Imádkozzunk belátásért és bölcsességért, hogy mindig felismerjük az imáinkra kapott válaszokat!
Imádság: Drága Istenünk, adj nekünk belátást, hogy felismerhessünk téged és gondoskodásodat, különösen akkor, ha imáinkra adott válaszod nem az, amire számítunk! Ámen.
Még ha nem is az, amit várok, bízni fogok Isten válaszában.
Melissa R. Levi (Tennessee, USA)
