Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Mt 22,1-10.
ISTEN TERÍTETT ASZTALA
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. (Mt 6,26)
Szeretem a madarakat, és sokfelé etetem őket. Élvezettel hallgatom és nézegetem e lenyűgöző teremtményeket, akik Jézus szavai szerint Isten szeretetére és gondoskodására emlékeztetnek. Etetőhelyeim sokféle madarat vonzanak: színes pintyeket, csintalan ökörszemeket, aranyos kis cinkéket, rámenős poszátákat. Ezek a változatos fajok együtt esznek, még ha egyébként nem is mindig jönnek ki egymással. Örömmel látom, hogy mindannyian élvezik a gondoskodásomat.
Jézus példázata jut eszembe, amit röviddel a halála és feltámadása előtt mondott a jeruzsálemi főpapoknak és véneknek. A királyról szóló történet, aki menyegzőt készített a fiának, és megtöltötte a lakodalmas házat mindenféle vendéggel, példája annak, hogy Isten szeret minket, és mindannyiunk jelenlétének örül, fajtól, nemtől vagy más különbségtől függetlenül. Valójában a király elküldte szolgáit a városba, hogy mindenkit meghívjanak.
Ahogy az én etetőimhez jöhet minden madár, úgy az Úr asztalához is bárki odajárulhat. Különbözőségeinktől függetlenül hívjunk mindenkit hitközösségünkbe! Ahogyan Pál is mondja, "minden és mindenekben Krisztus" (Kol 3,11).
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük csodálatos és változatos alkotásaidat. Segíts, hogy mindenkit hívjunk, és szívesen lássunk az élő kenyér asztalánál! Ámen.
Isten mindenkit szeretettel vár az asztalánál. Én is?
John Hall (Észak-Karolina, USA)
