Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: Bocsásd szabadon azokat az embereket! A börtönőr tudtára adta Pálnak ezt az üzenetet: Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel! Pál azonban így szólt hozzájuk: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket! A törvényszolgák pedig jelentették ezt az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, ahol találkoztak a testvérekkel, és bátorították őket, majd továbbmentek.
ApCsel 16,25-40.
ÉNEKELJ DICSÉRETET!
Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. (Zsolt 98,1)
Gyerekkoromban egy kis házban éltem öt lánytestvéremmel, a fivéremmel és a szüleimmel. Mindannyian kivettük részünket a sok házimunkából - segítettünk főzni, teregetni vagy gondoskodni a kisebb testvéreinkről. A szüleim a munkánkat zenével tették derűssé. Amikor édesanyám lelki énekeket énekelt a konyhában, vagy édesapám gitározott a verandán, az egész család együtt énekelt. Később vettünk egy régi pianínót, és megtanultunk rajta játszani. Azokból az énekekből tanultam meg, hogy Jézusra figyeljek, ha az élet nehézzé válik, hogy gyakran beszéljek Istennel és elmélkedjem a Szentíráson.
Pál efezusiakhoz írt levelében Isten népét éneklésre buzdította (Ef 5,19). Talán arra az esetre gondolt, amikor őt és Szilászt bebörtönözték Filippiben (ApCsel 16). Éjfélkor, amikor Pál és Szilász dicsőítő énekekkel magasztalta Istent, földrengés rázta meg a börtönt, kinyíltak az ajtók, és lehullottak bilincseik.
Most, sok évvel később, ebédidőben keresztény zenét hallgatok, és békét találok. Késő délutánonként zongorázom és abban örömöt lelek. Álmatlan éjszakákon felidézem a gyermekkori dalokat, és megnyugvást találok. Vigaszt találhatunk, ha énekkel dicsőítjük Istent.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatod örömöt hordozó dicsőítő énekeinket. Köszönjük, hogy békét, örömöt és megnyugvást adsz nekünk a zenével. Ámen.
Az lelki énekek frissítik elmém és gazdagítják a hitem.
Sandra Godfrey (Georgia, USA)
