Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült, alig látott. Az Isten mécsese még nem aludt ki, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.
1Sám 3,1-10.
BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL
Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. (1Sám 3,10)
Emlékszem, amikor apám elmesélte, milyen ideges volt, amikor idősebbként éjszakai felébredésekkel küzdött. Be kell vallanom, hogy fiatal felnőttként nem igazán értettem apám érzéseit. Amikor nemrég megörököltem a problémáját, akkor eszembe jutott a küzdelme.
Időbe telt, mire megtanultam elfogadni ezt a felébredést, kihasználva a csendes időt arra, hogy meghallgassam Isten szavát az életemre nézve. Az imádságról szóló két gyülekezeti füzet ihletésére elkezdtem imádkozni, és egy imanaplót vezetni. Ami kellemetlenségnek indult, az hirtelen átváltozott a mennyei Atyámmal töltött becsben tartott időre.
Az elmúlt években ezek a csendességben Istennel töltött idők útmutatást adtak számomra, amikor kihívásokkal néztem szembe a szomszédokkal, munkatársakkal, barátokkal vagy családtagokkal való kapcsolataimban. A felébredések abban is segítettek, hogy a gyülekezetemben lévő problémákért vagy mások szükségleteiért imádkozzam, és hálát adjak mindazért, amit kaptam. Szinte mindig elégedetten és békésen alszom vissza ezután.
Imádság: Urunk, köszönjük azokat a csendes időket, amikor meghallgathatjuk vezetésedet és útmutatásodat. Ámen.
Az Istennel töltött csendes idő ajándék.
Diana Clark (Rhode Island, USA)
