Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam! De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, URam! A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, URam! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, URam, az Istenük lettél. Most azért, URam Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted! Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. Te, ó, Seregek URa, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád.
2Sám 7,18-27.
BIZTOS KIKÖTŐ
Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? (2Sám 7,18)
Az egyetemet, ahol dolgozom, kormányzati megszorítások miatt súlyos pénzügyi válság fenyegette. A rossz hírek folyamatosan napirenden voltak: elbocsátják az alkalmazottakat, csökkentik a szolgáltatásokat, megvágják a juttatásokat és nyugdíjakat. A hír nagy csapást mért az itt dolgozók reményeire. Mind az egyéni, mind a közösségi szinten állandó beszédtéma volt a bizonytalanság és kilátástalanság, megterhelve a mindennapi munkát. Úgy tűnt, csak vergődünk kimerülve, de irány nélkül.
Az egyik nap, amint a krízisen, valamint a rám és családomra gyakorolt hatásán gondolkodtam, hirtelen azon kaptam magam, hogy a 2Sám 7,18 egyik gondolatát ismételgetem hálásan és lelkesen: "URam, te juttattál el engem idáig." Szívemben szilárdan hittem, hogy Isten vezet majd el egy biztos kikötőbe, és hogy Isten jó és fényes jövőt készített.
A krízis segített jobban megértenem, hogy szorosan az Úrba kell kapaszkodnom, aki soha nem hagy el, bármilyen erős is a vihar. Bízhatunk abban, hogy Isten átformáló ereje helyreállít minket, és mindent újjá tesz. Amilyen bizonyos, hogy az Úr juttatott el idáig, olyan biztos, hogy ő hordoz majd továbbra is.
Imádság: Urunk és Megváltónk, töltsd meg szívünket szereteteddel, hogy követhessük az ösvényt, amelyet kijelöltél számunkra, tudva, hogy mindig velünk leszel! Ámen.
Reményt ad, ha bízom, hogy Isten velem van.
Luz del Alba Acevedo Gaud (Puerto Rico)
