Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Zengjetek az ÚRnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
Zsolt 30,1-6.
ÖRÖM A REGGELBEN
Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (Zsolt 30,6)
Így a zord tél közepén, amikor kinézek az ablakon, vágyom a gyönyörű napsütés örömére. Tudom azonban, hogy egy nap a madarak éneke hirdetni fogja a tavasz érkezését.
Most sok sötét és sivár napot élek át, mert elvesztettem a lányomat és a férjét, akik életük fénykorában voltak. Ahogy Istennel beszélgetek, megvigasztalódom, és ő tudatja velem, hogy a családom és én nem vagyunk egyedül. Isten erőt és reményt ad nekünk a holnapra. Ahogy a zsoltáros mondja: "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás". Tudom, hogy Isten "reggeli öröme" békét ad az életünkben, és bizonyosságot, hogy szeret minket, és hatalmában tart. Isten szeretetével sivár napjaink és éjszakáink gyönyörű, új reggelekké válhatnak.
Imádság: Mindenható Isten, köszönjük a bizonyosságot, hogy velünk vagy, és kiemelsz minket a kétségbeesésünkből. Köszönjük, hogy örömet adsz nekünk, amikor bízunk szerető jelenlétedben. Ámen.
Reggel eljön az öröm!?
Frank Gabriel (Texas, USA)
