Dávid zsoltára.
Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
AHOGY EGY ANYA ÉS EGY APA
Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen (Zsolt 71,6)
Nagy családunk van. Én vagyok a legfiatalabb hat testvér - három lány és három fiú - közül. Édesanyámat és édesapámat is elvesztettem, amikor még nagyon kicsi voltam, és az idősebb testvéreim neveltek fel. Édesanyám rák miatti halála után teljesen egyedül éreztem magam. Gyakran sírtam, és arra gondoltam: Miért kellene élnem? Jézus vegyen magához! Nincs senki, aki úgy szeretne engem, mint ő. De vigasztalt a 23. zsoltár. Édesanyám gyakran idézte ezeket a verseket, amikor kézen fogott és sétált velem, vagy amikor elkísértem a kórházba.
Most már felnőtt nő vagyok, saját családdal, karrierrel és önálló élettel. A 23. zsoltár, amelyet édesanyám tanított nekem fiatalkoromban, még mindig vigasztal; reményt ad, amikor betegséggel, szomorúsággal vagy más kihívással kell szembenéznem. Amikor emlékezetből idézem ezt a zsoltárt, öröm és béke önti el a lelkem. Megtanultam Istenre nézni, amikor anyai és apai szeretetre vágyom. Tudom, hogy Isten szeret engem és gondoskodik rólam. Isten úgy tud megvigasztalni, mint egy anya és egy apa.
Imádság: Szerető Istenem, köszönöm, hogy megvigasztalod gyermekeidet. Köszönöm a folyamatos vezetésedet és kegyelmedet. Ámen.
A Szentírás vigaszt nyújt, amikor egyedül érzem magam.
Flora Sagadevan (Sri Lanka)
