Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.
Hós 11,1-4.
SZÜLŐI GONDOSKODÁS
Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. (Hós 11,4)
Jól emlékszem, milyen izgatottan néztük férjemmel, amikor fiaink megtették életük első botladozó lépteit, miközben a kezüket fogva vezettük őket. Azt is fel tudom idézni, hogy milyen zűrösen teltek az etetések, és sokszor az étel az előkén, a padlón vagy épp rajtunk kötött ki. Nagyon élveztük férjemmel, hogy teljességgel megélhetjük szülői szerepünket.
A mai igeszakasz Hóseástól azt mutatja, Isten hogyan vett részt szülőként gyermekei, az izraeliták életében. Látom magam előtt Istent, amint kézen fogva járni tanítja Izráel népét, felemeli és megöleli őket, és lehajol megetetni őket.
Milyen gyönyörű és hatalmas ez a kép Istenről! Isten gyermekei vagyunk mind, és ő folyamatosan táplál minket kegyelmével, irgalmával úgy, ahogy egy szerető szülő teszi. Amikor megbotlunk, Isten ott van, hogy felemeljen és vezessen. Isten a kedvesség fonalát és a szeretet kötelét fonja körénk, átölel, megetet, mindezt szeretettel és türelmesen teszi.
Egy szülő sohasem szűnik meg szülőnek lenni, még akkor sem, ha a gyerekek felnőnek és kirepülnek. A hús-vér szülőkhöz hasonlóan Mennyei Atyánk tovább vezet minket, nem számít, milyen idősek vagyunk. Mi pedig legyünk hálás gyermekek!
Imádság: Istenünk, szülőként segíts mindig hozzád fordulnunk, mint a szeretet és törődés fő forrásához. Ámen.
Isten szeretettel gondoskodik rólam minden nap.
Rita Hays (Tennessee, USA)
