Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.
ApCsel 16,25-34.
DICSÉRD ISTENT!
Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16,25)
Általában úgy rendeztem a dolgaimat, hogy korábban érkezzek az istentiszteletre, és legyen időm Istenre hangolódni, és megérteni, mit akar nekem üzenni aznap. Aztán a gyülekezetemben kialakult egy olyan szokás, hogy dicsőítő dalokat játszanak az istentisztelet előtt - olyan zenét, amit én nem ismertem, és nem is élveztem. Ezért elkezdtem csak az istentiszteletre járni, azt gondolva, hogy ez az, amire szükségem van Istenből.
Aztán egyszer a prédikáció az ApCsel 16,16-40-ről szólt. A börtönben lévő Pál és Szilász története nagyon megszólított. Ahelyett, hogy fájdalmukban és szenvedésükben sajnálták volna magukat, éjszaka elkezdtek imádkozni és énekkel dicsérni Istent! Ez az üzenet erőteljes hatással volt rám. A dicséret a szeretet egyik formája, amivel mindig közeledhetünk Isten felé, aki hűséges, nagylelkű és könyörületes. Sőt, a dicséret Isten felénk táplált szeretetének a megerősítése.
Ezek után minden dicsőítő énekbe bekapcsolódtam, akár ismertem, akár nem. Később pedig megkerestem az interneten a kevésbé ismert dalokat, hogy meg tudjam őket tanulni. Már nem akarok késni az istentiszteletről, mert egy dicséretet sem akarok kihagyni! Megtanultam jó szívvel jelen lenni és teljességében értékelni az istentiszteletet.
Imádság: Mennyei Atyánk, hangold a szívünket arra, hogy lélekben és igazságban dicsérjünk téged. Ámen.
Dicsérem az Urat, mert méltó rá.
Roberto Alonso Rodríguez (Új-León, Mexikó)
