Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
Lk 21,1-4.
TÖBB, MINT GONDOLTAM
Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked...! (ApCsel 3,6)
Már hónapok óta munkanélküli voltam, és a kiadásaim is csak halmozódtak. Ekkor egy újabb telefonhívás érkezett, valaki egy bizonyos célra gyűjtött adományokat. Azt válaszoltam, hogy most nem vagyok abban az anyagi helyzetben, hogy felajánljam az általa javasolt összeget. Megkérdezte: "Nem tud semmit sem adni?" Azt válaszoltam: amint rendelkezésemre áll az összeg, nem fogok megfeledkezni a jótékonysági szervezetéről.
A beszélgetésünk azonban elgondolkoztatott: valóban nincs mit adnom? Az özvegyasszony az utolsó két fillérjét is odaajándékozta. Nekem nem volt megosztani való két fillérem sem, de volt egyéb módja az adakozásnak. Volt időm, nyitott szívem és vágyam, hogy segítsek másoknak, amikor tudok. Tehát abban az időben többet adtam abból, amim valójában volt: segítettem a közösségi ételosztásoknál, segítettem egy idős rokonomnak, megvigasztaltam egy gyászoló barátomat, és ahogyan csak tudtam, támogattam másokat.
A mai igeszakaszban Péter olyan szépen szemlélteti, hogy a megosztott áldás többet érhet a világ összes pénzénél. Mindig van valami, amit adhatunk másoknak.
Imádság: Istenünk, köszönjük neked az időnk és a talentumaink ajándékát. Vezess, hogy megoszthassuk ezeket az áldásokat ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ámen.
Mindig van valami, amit megoszthatok.
Monica A. Andermann (New York, USA)
