Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. - Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd ezt: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! Sámuel úgy is tett, ahogyan megmondta neki az ÚR. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. - Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Elíábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent, aki most itt áll az ÚR előtt. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
TÚL A LÁTSZATON
De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
A diákebédlő polcai tele vannak gyümölcsökkel. Általában felkapok néhány almát a következő órámra menet. De nehézséget okoz a legjobb almák kiválasztása. Sok közülük hibátlan és fényes piros színben pompázik, de a valóságban ízetlen vagy keserű. Jobban szeretem a sárga almákat. Néhol meg vannak nyomódva, kicsit piszkosak és nem igazán étvágygerjesztőek. De a kinézetük ellenére mégis ezek a legzamatosabb almák.
Hasonlóan Isten is a látszat mögé tekint, amikor minket szemlél. Nem a testünk vagy a megjelenésünk érdekli; a szívünket vizsgálja és valódi értékeinket látja.
Dávid fivérei magasabbak voltak, jobban néztek ki és hősiesebbek voltak nála. Bármelyiküket ki lehetett volna választani Izrael következő királyának. De Isten látta megjelenésüket és szívüket, és a próféta végül Dávidot választotta. Bár külsőre nem volt olyan lenyűgöző, de mégis Isten szíve szerint való volt.
Ha olyanok szeretnénk lenni, mint Krisztus, akkor nekünk is meg kell tanulnunk hasonlóképpen tekinteni az emberekre - nem a külső megjelenésüket, hanem a szívüket látni. Tanuljunk meg úgy látni, ahogyan az Isten lát és úgy szeretni, ahogyan ő!
Imádság: Urunk, segíts felismernünk az emberek igazi értékeit, és úgy lássuk és szeressük őket, ahogyan te. Ámen.
Krisztus példája szerint akarom látni az embereket.
Grant Patterson (Indiana, USA)
