Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az ÚR karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.
Ézs 53.
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
Betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi pedig azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. (Ézs 53,4)
2014 júliusában mostohafiam, Ryan egy balesetben életét vesztette. Három napig eltűnt személy volt, mielőtt megtaláltuk, és megtudtuk mi történt vele. Azon a karácsonyon a bánat beárnyékolta az örömöt.
Egy decemberi napon egyedül voltam otthon. Késő délután volt, kint már besötétedett, és a kanapén üldögéltem. A háttérben karácsonyi zene szólt, de nem is figyeltem, míg fel nem csendült a "Szentséges éj" című ének. A "Kifáradt lelkünk új reményre ébredt" sor áttört a gondolataimon, és reménység töltött el.
Az Ézs 53,4 szerint: "betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta." Az itt található szó betegséget, szorongást, nyomorúságot, vagyis szenvedést jelent. A Ryan halála utáni adventi időszakba lépve ez a vers emlékeztetett, hogy Jézus nem csak azért jött, hogy elvegye a világ bűnét, hanem hogy a legsötétebb időkben velünk legyen, mert szeret minket.
Hét évvel később még mindig a "Szentséges éj" az egyik első ének, amit karácsonyra készülve meghallgatok, mert arra emlékeztet, hogy a fájdalmamat és az üres helyet az asztalnál adjam át Krisztusnak. Mindannyian éltünk már át veszteséget, és az ünnepek felnagyítják a hiányzó arcokat. Tudom, hogy így van. De ami még fontosabb, Krisztus is tudja.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy bízzunk a te szeretetedben a gyász idején is. Ámen.
Jézus a gyászomban is szeret engem.
Amy Catlin Wozniak (Ohio, USA)
