Zarándokének.
A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.
Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Zsolt 130.
ISTEN HŰSÉGES
Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. (Jób 37,9)
Az evenkik közé tartozom, akik Szibéria középső részén élnek. A kilencvenes évek elején egy a falunkba érkező keresztény misszió eredményeként döntöttünk úgy feleségemmel, hogy követni fogjuk Jézust. Azóta aktív keresztény misszionáriusok vagyunk a mi régiónkban és a sarkvidéken. A Léna folyó mentén haladva szolgáltunk, és számos településen hoztunk létre keresztény gyülekezeteket.
Az egyik télen távoli falvakat látogattunk meg keresztény testvérekkel. 3500 km-t vezettünk rendkívül hideg időjárásban, -63°C-ban. Távol a lakott településektől, egy elhagyatott úton az autónk motorja megadta magát. Biztosak voltunk benne, ha a motor egyszer lehűl, lehetetlen lesz újraindítani ilyen hőmérsékleten. Nem volt időnk gondolkodni: a túlélésünk volt a tét.
Elkezdtem imádkozni, tudva, hogy Isten velünk van, és ismeri a helyzetünket. Nem voltak konkrét terveim. Levettem az üzemanyagtömlőt, és a légtömlő segítségével levegőt pumpáltam az üzemanyagszűrőbe. Miután a tömlőket újra csatlakoztattam, a motor újra indult, és hála Istennek elértünk a következő faluig. Gyakran szembesültünk veszélyes helyzetekkel szolgálatunk során, de Isten mindig hűséges maradt.
Imádság: Drága Urunk, amikor veszélyes helyzetben találjuk magunkat, segíts reménységünket beléd vetnünk. Ámen.
Isten meghallja, amikor irgalomért és segítségért kiáltok.
Dzhulustan Petrov (Szibéria, Oroszország)
