Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvésben, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen készséges volt a szándékotok, olyan legyen a véghezvitele is, erőtökhöz mérten! Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok.
2Kor 8,1-13.
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs. (2Kor 8,12)
Egyszer részt vettem egy szegény gyülekezeti közösség gyermekszolgálatában. Ahogy közeledett a karácsony, kollégám bejelentette, hogy a gyülekezet meghívja egy ünnepségre a közeli árvaház gyermekeit. Mivel a gyülekezethez tartozó gyermekek maguk is szükségben voltak, nem vártam, hogy bármit is felajánljanak az árvaház gyermekeinek.
A karácsonyi ünnepség estéjén meglepve láttam, hogy a gyermekek ajándékokat hoznak a templomba. Kiderült, hogy december elején együtt gyűjtöttek használt vizesüvegeket. A visszaváltásból származó bevételükből az árvaház gyermekeinek vásároltak ajándékokat. Gyermekeink felnyitották a szememet, hiszen azt tették, amiről a fenti igevers szól. Bár maguk is szegénységben éltek, azt adták az árváknak, amijük volt, hogy kimutassák szeretetüket és törődésüket.
Könnyű nehéz körülmények között azt érezni, hogy "miért adjak, ha én magam is hiányban szenvedek?" Isten azonban megadja az erőt és a képességet ahhoz, hogy az ő akaratát tegyük. Mindannyian felajánlhatunk valamit Isten gyermekeinek megsegítésére.
Imádság: Urunk, adj erőt és képességet, hogy jót tehessünk felebarátainkkal. Ámen.
Mindig van annyim, amiből adni tudok.
Caroline Trivena Manurung (Észak-Szumátra, Indonézia)
